verskert
2011. május 30., hétfő
Lángolnak a thuják
A napon. Fényük beragyogja
A mindenséget. Letörök egy gallyat.
Ragacsos, mint a száradó méz.
Koszszürke folt marad ujjam hegyén.
Fanyar íz, mint a gombostűvel megszórt
Paradicsomleves. Tűz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Újabb bejegyzés
Régebbi bejegyzés
Főoldal
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése