William Ellery Channing: A Föld himnusza

                                           Hymn of the Earth

Úttestem arca-vesztett lég,

Velem az éber csillagok,

Karomban számos emberlény,

Bőröm megsebzetlen ragyog.

Mind meg-megállok útamon,

Keringek csöndes Nap körül:

Porontyaimnak fénykorong,

De dél és éj egyként vetül.

A szívem lüktet, mint övék,

Anyjuk s a vérük én vagyok,

Vénáimban kőzúzalék,

Mind emberszív-ritmust morog.

Az erdők és a hegyvidék,

Habzó tenger, forrásvizek,

Jó társak ők, síkság és ég,

Hangom a himnuszukkal egy.

Vidáman ébred elme mind,

Mosoly terül az arcra lent,

Mert lényem kórusénekit

Az éter zengedezi fent.

Levél nem hull, vízcsepp, kavics

Egyetlen el nem veszhetik;

Mert Léleké és Lélek-kincs

Mi csak e Földön létezik.

 

William Blake: Az angyal, ki ült gyermekágyamnál
                        The Angel That Presided o'er My Birth 

 

Az angyal, ki ült gyermekágyamnál
Így szólt: "Jókedv formált apró húskosár,
Ha melegségre vágysz, keresd, s az megtalál."

 

William Butler Yeats: Ki tart most Fergusszal?
                                   Who Goes with Fergus?  

 

Ki mer most Fergusszal tartani,
Hasítani erdõszõttest,
S táncot járni tengerárral?
Legény, arcod simítsd most ki,
Leány, pillád íveket fest,
Ne gondolj a nagyvilággal.

Ne tépd magad, ne is bánkódj
Fanyar szenvedély rejtélyén,
Rézkocsid most Fergus hajtja,
Uralja a zöld árnyakat,
Tengert mozdít habok székén,
S csillagaid õ forgatja.

 

Robin Williamson 

Szilárdkapu szigetén (fordítás)

Zengheti hárfa végtelen kezdetek dalát

A mélységes és szavaszegett ég dalát

Számtalan visszhangot, az első kimondott szót,

Utolsónak záródó ajkak utolsó sóhaját

Zengheti húr a sokféleség énekét

Zengheti száz hullám és száz part dalát

De ma éjjel, pajtás, megpihen zenénk

Szilárdkapu szelíd szigetén

Szilárdkapu szigetén

Zengheti hárfa fennkölt hatalom dalát

A lazac, holló, pokolbéli eb meséjét,

Ősi fogoly kínját, szűzleány üstjét,

Vészt hozó trón, varázskút regéjét

Zengheti húr a sokféleség énekét

Zengheti száz hullám és száz part dalát

De ma éjjel, pajtás, megpihen zenénk

Szilárdkapu szelíd szigetén

Szilárdkapu szigetén

Zengheti hárfa az egy igaz út dalát

Fájó szerelmet, májusfa zöld ágát,

Rigófütty zöngéjét, gyermek kacaját,

Keresztúti istenasszony sirámát

Zengheti húr a sokféleség énekét

Zengheti száz hullám és száz part dalát

De ma éjjel, pajtás, megpihen zenénk

Szilárdkapu szelíd szigetén

Szilárdkapu szigetén

Sötét fonál, vörös és ezüst szál

Szalad a szavak fényes motringján,

De zenghet a hárfa Annwn fonóiról s

A mélységes álomról, mit a dalnoknak szán

Zengheti húr a sokféleség énekét

Zengheti száz hullám és száz part dalát

De ma éjjel, pajtás, megpihen zenénk

Szilárdkapu szelíd szigetén

Szilárdkapu szigetén

Robin Williamson 

A nyájas St. Anne (fordítás)

Mikor a jó öreg Skóciát először hagytam el

Hogy idegen tájakon kóboroljak aztán

Hogy sok ősi dalt új dallammal zengjek

És a földgolyót gördítsem a sarum talpán

Vörös ajkak csattantak és vörösbor csurrant

És lassan férfivá értem

Gyermekkorom csodás titkait

Fényeid alá rejtettem, St. Anne.

Harminc éve már, hogy csak megyek

Láttam jót és rosszat; számos

Az utca, hol pofont kaptam és adtam,

S utcánál még több a város.

Álmomban anyám arcát csókolom

És apám kezében nyugszik kezem

Könnyeimből emlékcsillagok gyúlnak,

Akár szentséges fényeid, St. Anne.

A nappal rideg fényénél tanultam meg,

Ami leckét csak adhatott az élet

És a szív langymeleg lámpájánál

Adtam meg jussát a kegyetlen időnek

Add, hogy az utolsó hullám

Melyet vet hosszú életem

Oly alázattal hulljon a partra

Akár nyájas fényeid, St Anne

Oly alázattal hulljon a partra

Akár nyájas fényeid, St Anne.

Robin Williamson

Pecsét (fordítás)

Hadd öleljen az éj, hadd vegye csendesen

A csókot, mit csak nekem szántál, kedvesem

Az idő röpke percet ád, nem kötheti senki meg

A holnap úgyis elragadja tőlem lágy kezed

Hajolj hát közelebb,

Bújj hozzám, babám,

Hajtsd bánatos szívemre szép fejed!

Nyári éj hergel most dagályos hullámtaréjt

A sötét még vigaszt nyújt, bár rút sorsunk szétszakít

A szerelem előjog, nem kötheti senki meg

A tolvaj holnap úgyis elragadja hű kezed

Hajolj hát közelebb,

Bújj hozzám, babám,

Hajtsd bánatos szívemre szép fejed!

Robin Williamson

Ha a vágyak paripák volnának (fordítás)

Túl sokan csücsülnek a vén szarok a földi mennyországban

A politika ribancai árulják a seggüket

Láttam már az ígéret földjét – újra ígértek meg újra

Megvártam, hajnalban mit penget a lankadt banda

Kiszálltam időben – az aranyláz nem éri meg

Rohadok inkább a túlvalós esőben

Vérem és családom osztozzon nyűgömben-nyavalyámban

Hányok az unottfülű, mindentudó

Adokveszek-veszekadok médiazombiktól,

Hadd éljek a saját bőröm ezernyi ráncában

A MacGregorok nevében szólok hozzátok,

Robertsonok kiáltanak belőlem, a selymes Glen Shee

Gael vikingjei – bírták az esőt, a havat,

Nyűtték a cipőtalpakat –

Hangahajú Williamsonok a hetyke Armagh füvéről

Nem sok maradt: de egyikük én vagyok

Nem sok maradt: de az egyik én vagyok

Füleljetek csak…

Galwayba repülnék, ha a vágyak paripák volnának

Borotva-barnát vedelnék a Roisin Dhúba’

De lovaim lomhák, zsebemre rések hasadnak;

Az iramodó whisky lyukat éget két bőrsarumba

Úgy rémlik, pénteken történt: aranyló utcák

És aranyeső reményében szívem a Városba vitt,

De a ködben bronzkeményre fagytam, moslék lett reggelim

És a Ladbroke Grove-nál lapátomra bőszen hullt a sitt

Miféle lapjárás volt, ami Erin felé fordított,

Fizette a hajót és megszánta a kék

Ír sztrádák paddyjét, a szerény, szépszavú koldust?

Ha a vágyak paripák volnának, már rég ott lehetnék.