Pestis van a városban

Pestis van a városban

Csontszobrok zengenek kopognak

Rendszerük alabástrom-xilofon, arcod neonfénybe

Olvad be.

Hullahalmok hátán botladozik a hajnal

Mire házamhoz ér

Már kékül a száj

Ajkaim temetővirágot

Hoznak, ágyam penész-tsunami

Kezedből drótok csüngenek szívembe át.

Halálból hoz mutatóba a világ

Immunlovagok harcolnak fecskendőkkel

Testünk szüzességéért

Mert határsértők lettünk

Nyálas afrikai folyondárok

Oly lélektelenül természetesek

Mint élő és élettelen közömbös násza

Örök-állapotunk megrokkan

Megnyílik zebra és Ádám közt

Bőrünk bomló gyümölcsök forrón olvadó héja

Szivárvány-átirányulásunk, végtelen-célalakunk

Képernyők prima materiája.

Fehér-édes dögkutak motoznak álmaimban

Totemek nyögik a nyelv eszkatonját és macskám

Elegánsan átlép testemen de ahogyan ruganyos

Mellső lábát reflexív bestialitással megragadom

Vörhenyes testtakarója egzotikus halotti leplem

Fehér szilánkokban tör át az ablakon

A Nap szépséges fénye

Sokan, saját letűnt szépségünk

Kartonmásai

Utoljára látjuk.