Robin Williamson

Ha a vágyak paripák volnának (fordítás)

Túl sokan csücsülnek a vén szarok a földi mennyországban

A politika ribancai árulják a seggüket

Láttam már az ígéret földjét – újra ígértek meg újra

Megvártam, hajnalban mit penget a lankadt banda

Kiszálltam időben – az aranyláz nem éri meg

Rohadok inkább a túlvalós esőben

Vérem és családom osztozzon nyűgömben-nyavalyámban

Hányok az unottfülű, mindentudó

Adokveszek-veszekadok médiazombiktól,

Hadd éljek a saját bőröm ezernyi ráncában

A MacGregorok nevében szólok hozzátok,

Robertsonok kiáltanak belőlem, a selymes Glen Shee

Gael vikingjei – bírták az esőt, a havat,

Nyűtték a cipőtalpakat –

Hangahajú Williamsonok a hetyke Armagh füvéről

Nem sok maradt: de egyikük én vagyok

Nem sok maradt: de az egyik én vagyok

Füleljetek csak…

Galwayba repülnék, ha a vágyak paripák volnának

Borotva-barnát vedelnék a Roisin Dhúba’

De lovaim lomhák, zsebemre rések hasadnak;

Az iramodó whisky lyukat éget két bőrsarumba

Úgy rémlik, pénteken történt: aranyló utcák

És aranyeső reményében szívem a Városba vitt,

De a ködben bronzkeményre fagytam, moslék lett reggelim

És a Ladbroke Grove-nál lapátomra bőszen hullt a sitt

Miféle lapjárás volt, ami Erin felé fordított,

Fizette a hajót és megszánta a kék

Ír sztrádák paddyjét, a szerény, szépszavú koldust?

Ha a vágyak paripák volnának, már rég ott lehetnék.