Az idő betegre dagadt a városban:
Autók írják a kórlapot, lámpájuk
Hízott neon-ábrákat rajzol.
Keserű-fényes epetócsákat
Köpnek fel tobzódó gyomrukból
Az utak és a terek,
Lázasan dobálja magát
Beton és acél --
A meggyalázott fák
Elrejtőztek a hajnali ködben --
Holt idővé lett a város.
Fémes pompájukban
Űrrel keményre tömött zsákok
A házak:
Fényük az öröklétből
Felénk tükröződő pillanat
Amely örökre távoli marad.
Gép most a város
Időt gyárt: kerekei
Forognak. Jövőt böfögnek fel
Magukból, egy jövőt, amely
Fehérre fagyottan,
Vágyakozón vár
Az elektromosan feszülő
Horizont egy pontján
Városunk bénult kezének
Könnyű, szerelmes érintésére.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése