Az éj vörös szemében

Az éj vörös szemében

Tükröződöm

Ott, ahol a kutyák csontjaikat

Elkaparják, és azok nem

Nyughatnak, hanem

A föld alatt

Tovább futnak

És ahol az éhes vad

A fák vérére tapad, ott

Vagyok én is ma éjjel

Szemeim üregek

Ölelésre vágyom