Sebesült galaxisok csapódnak az ablakhoz

John Balance-nek

Sebesült galaxisok csapódnak az ablakhoz

Odamegyek, tenyerembe veszem őket

Egyenként

Csillagport szórok a megkurtított

Fényévekre, a síró-sötét anyagra

A megtépázott fekete lyukakra

A szobában megreptetem

Dalolva köröznek

Vállamra ülnek, apró

Csillámló csevegő

Ezüst papagájok

Sebesült galaxisok csapódnak az ablakhoz

Sirámuk kutyakölyök-szűkölés

Vérző kis tér-idő

Kontinuumukat

Nyalogatják

Fájó tágulásukat

Bekötözöm

Sóhajkrémmel végigkenem

A szikra-csillagok fényes arcát

Az üveggolyó-planéták popóját

Gondos szeretettel megtisztítom

A pufókocska gázóriások

Csiklandó hátát

Végigsimítom

Ne csengess, ha otthon vagyok

Úgysem nyitok ajtót, szemeim

Az üvegen

Sebesült galaxisok

Csapódnak az ablakhoz

Rengeteg szép munka vár