Ne fordítsd el a fejed.
Érzed, most megremeg
A föld…
Ezek csak a fellegek
Ahogy árnyakká válva
A földre fekszenek.
A hajad
Hajnali harmat
Törékeny hálója
Nekem fehér ez a fény és
Élettelen-kemény.
Süllyedtem volna
Mélyre
Ahol csend honol
Mint a kőlapokban.
Mint a géppisztoly-sorozatokban.
Ne fordítsd el a fejed
Ha látod, hogy léptem nyomán
Nem sarjad a fű!
Az ezerkezű gond
Hajadba lassan
Ezüsthálót fon.
Mögöttünk elzuhannak a napok,
Mint fáradt üstökösök.
Porrá válnak és
Megeszi őket a kosz…
Temetetlen testük
A naptár margóján rohad
És fekete csíkot húz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése