Lépcső alján ülök és egy
Kicsiny zöld gyíkkal sakkozom.
Farkát lecsíptem,
Italomban forog:
Aprócska iránytű:
A kert felé mutat,
Amely halódik és köhög,
Mert a hold a kígyófüvet
Ezüst lángokkal perzseli fel.
A thuják bánatosan rohadnak
És az álmom kavicsokra esik szét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése