Bundája tűzbársony
Ahogy hever szent bódulatban
Gyilkos izmai rángnak
Bőre alatt piskóta-gépek
Nyüszítenek
És darálnak be
Vért és iszamós dögöket
Lágyan sugárzik
A délutáni nap
Gátakat bont agyában
S a szent őrület zsákmányként
Röppen fel fejéből,
E fekete dobozból,
E nem-euklidészi
Kockából. Lágyan
Sugárzik a délutáni nap
Fogakat mélyeszt szőrébe
És egymást átfogva
Világok határán
Vöröslő haragként
Táncolnak
Macskám
Bájos lélekvezetőm
Szunnyad
Ő lesz tolmácsom
Mikor lényegemet
Magába veszi az Éj
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése