Dicsõséges haladás
Én, ki hegyet bömbölök S lávalevest szürcsölök, Bõrömön város megül, Nyugodt vagyok legbelül.
Megnyílt Ember átkelõje, Hidat vert a vízteknõbe, Mozdony szeli most a léget, Örömömrõl sípja béget.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése