Inkább
            Ladányi Mihálynak

 

Inkább a lötyögõ fejeket,
Inkább a doromboló társasági beszédet,
Inkább ezt a cigarettafüstös fényességet,
Mint gallion-súlyú töprengéseidet.
És igenis vihogó asszonyokat,
És igenis becsapott álmokat!
Látod, süllyed a hitünk...

 

Mert elteltek az évek,
S azóta még jobban kihûlt a mellkascsajka.
És én elfogadok mindent amit te még tagadtál,
És nem is rágódom túl sokat rajta.