Szemeim apró glóbuszok

Szemeim apró glóbuszok

Forognak a fényben

Fehéren, ezüstben,

Szemeimen kontinensek ülnek.

Bordáim szélességi fokok

Jég ömlik a számon át.

Egyenlítő a csípőm,

Hátam tengelye kissé megdől:

Fáradtan áll ellen lendületem magmájának.

Két pólusom az igen és a nem

Két végem kotyog bennem

Mint a törött óra miniatűrjei

Rázkódnak, forognak, tekeregnek

Életet és halált csikolnak belém.

 

Én vagyok a színes, a fehér te magad,

Én vagyok a világ, s a világ most megriad.