Szemeim apró glóbuszok
Szemeim apró glóbuszok
Forognak a fényben
Fehéren, ezüstben,
Szemeimen kontinensek ülnek.
Bordáim szélességi fokok
Jég ömlik a számon át.
Egyenlítő a csípőm,
Hátam tengelye kissé megdől:
Fáradtan áll ellen lendületem magmájának.
Két pólusom az igen és a nem
Két végem kotyog bennem
Mint a törött óra miniatűrjei
Rázkódnak, forognak, tekeregnek
Életet és halált csikolnak belém.
Én vagyok a színes, a fehér te magad,
Én vagyok a világ, s a világ most megriad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése