Egy halál

 

A test elborult,
Döbbent robajjal zúgott fel a sok fahasáb
Ahogy közéjük hullt.
Mint fatönköt, csapta ketté a mohos szívet az árvaság.

 

Az elillant szubsztancia
A poros kertek fölött fáradtan suhant tovább.
Vadul, mohón nyalta,
Nyalta, nyalta az utolsó távolság-szimfóniát.