Farkas

 

Egy farkassal találtam

Az erdőben szemközt magam.

Szemünk tükre kristályport szórt

És valahol egy riadt lópata egy

Koponyában ért véget.

 

Félelem-kígyók nőttek a hajamba,

A nyakam köré lejtették táncukat

És sárga vizenyőt csapoltak

Szivacsos szívemből.

Magukat ezzel táplálták.

 

A vadállat párázott –

Szőtt takaró szőre…

Az erdő furcsa angyalfényben

Akár a gyerekszobám is lehetett.

 

(megnyíltam több helyen, és Ő leszállt

belém, hogy új rendet rakjon, sebeimre

mint négy pecsétet, tapasztottam nyomait,

ahogy szaladt lassan, de mohón, addigi

életemet zsigerekként húzva maga után)

 

Most e helyhez új ösztönöm köt,

Bolyongok a hóban – egy test, csak egy test,

Letúrok a fekete földig két koszos kezemmel,

S nézem hosszasan.

 

Noha mást mondanak a halovány sebek,

Én tudni akarom, hogy ennyi az egész.