Már

Már birtoklom őt, bár

Szót nem váltottunk még

A szája szegletén lecsorduló napfény

Elárulja, hogy kicsoda.

Már birtoklom őt

És ő megszül majd engem újra

Kínok között, de boldogan,

És én boldogan ölelem magamhoz

Gömbölyű hasát melyre a csillagok ülnek le társalogni.

Már birtoklom őt

Ő is keres már engem

Léptemet figyeli a romok fölött

Ahogy az újságot a Paradicsom kapujához kihordom.

Szemében felvillan az őstörvény

Lehelete lángoló málnabokor

Birtokolni engem

Ezentúl az ő feladata.