Fûzeknek

A fûzek ligete
Mint szõrös õsünk,
Földre görnyed;
Szagolja a salakot.
Lombjuk, ahogy elhaladsz ott - 
Dédapánk poros fényképrõl -
Úgy emel rád kalapot.

Hajlott hátú seregük a füveknek
Eképpen tisztelegve
A mezõt foglalja sajgó keretbe,
S míg acél holdsugarak
A fémszínû vízben aratnak,
A szomszéd téglaházból
Egy macska a fûzfákra bámul,
Ásít, szája fogaras barlangja zárul...

Aztán, hogy a liget friss szagát
Nyomok nélkül agyonverje,
A ház ablakából erõszakos illat-denevér
Röppen be a kertbe.