2011. június 29., szerda

Galvanizált álom

Füvek között neszez,
Bokrok alatt siklik
Sebesebben, mint a szél:
A galvanizált álom bennem
Lakik: két kezemben
Bizsereg az élet.

Nedves szemem
Fémes kacsokat bont
És az indák fiatal kedve
Felrobbantja
A buta fáradt betont.

Barna földbe
Mélyre, mélyre látok,
Futok és mozdulok, mint
Gumilábakon illanó őz:
És a kedves holtak
Fátylaikat lengetik
És szaladnak felém.

Túlvilági síkokon
Hangja ősi zergekürt:
A galvanizált álom
Saját farkába
Harap, pörög-forog,
Sebesebben, mint a szél,
Áldott örök képben.
(Kering, kering, s
körben táncol a
túlvilági táj.)

A dicsőség elszabadul:
Villám-hidegen
Rohan, fiatal őz-gida:
Karikákat ugrik
A fémes éjszakában.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése