2011. június 11., szombat

A tánc


Lágy teste gyümölcsként simult
Tenyerembe. Gyermekem
Tanított táncolni.
Mint lüktetés a néma tengeren,
Lépteink a szőnyegek szövetét
Követék: én csusszantam,
Ő libegett s lebegett --
Gondtalan rongybaba.

Belehelve szívdobbanást,
Elektro-basszust, ambient-technót
Képlékeny arpeggiók mezején
Álmodó búzaszálként hajlott.

Aludj, Kedvesem,
A földből vibráló szellemalakok,
Oszlopok, asszonyok emelkednek --
Ne félj! Édesanyád mosolya idézte
Őket: Apró kezed, lábad, fejecskéd
Tartják; most könnyű vagy; édes
Gyümölcstested most ernyedten
Az ingembe olvadt.

Könnyű a tánc
Aludj, aludj…
Aludj, a tánc
Könnyű, könnyű…

Ahogyan testedet
Oroszlán-bölcsődbe,
Ágyacskádba eresztem,
Úgy fektesd föld-ágyacskába
Bagolyszemű holnapunkban --
Édesanyád
S engem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése