2011. június 29., szerda

Macskám szunnyad

Bundája tűzbársony
Ahogy hever szent bódulatban
Gyilkos izmai rángnak
Bőre alatt piskóta-gépek
Nyüszítenek
És darálnak be
Vért és iszamós dögöket
Lágyan sugárzik
A délutáni nap

Gátakat bont agyában
S a szent őrület zsákmányként
Röppen fel fejéből,
E fekete dobozból,
E nem-euklidészi
Kockából. Lágyan
Sugárzik a délutáni nap
Fogakat mélyeszt szőrébe

És egymást átfogva
Világok határán
Vöröslő haragként
Táncolnak

Macskám
Bájos lélekvezetőm
Szunnyad
Ő lesz tolmácsom
Mikor lényegemet
Magába veszi az Éj

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése