2011. június 11., szombat

Pestis van a városban II.


Rám ruháztad a szólás kényszerét
És mentél, mert szoknyád alá kapott a halál
Utcákat sírtam tele: a csatornák megteltek
Puffadt fehér műanyag-dögöket
Vitt az ár
Rémregény-korbácsait végigszánkáztatta
Városunk mezítelen hátán
Rohasztott kéjt lüktetett
A beteg gép
A szél visszafújta sáladat
Egy komor reggelen
Feszülő gyomrok illatát hozta
És cédruslugasokét
Jégakaratú harckocsi törte fel testem
Csodás mosolyunk lucskos őszbe fordult
A fonnyadó Nyári Nap hiába ugatta
Bánatos csontkamra-ítéletét.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése